VALAKI, ODAÁT

Mikor még élnek a holtak,

És boldogan szólnak,

S a szívekben zeng még a dal.

Mikor látják a véget,

S, hogy múlik az élet,

Nagyon sok élni akar.

Nekik örülni kéne,

Hogy a létnek vége,

S valami jobb indul el.

Mégis maradna mindig!

Maradna! Meddig!

De tudja úgyis menni kell.

Még bízik abban,

Hogy lángja lobban,

S nem oltja ki azt a szél.

Bízik még. Hátha!

Van idő hátra,

És mindvégig csak remél.

Kinek biztos üdve,

Sokkal jobb a kedve,

S várja az eljövőt.

Várja a percet,

Mit lehet, nem sejtett,

De tudja az elkövetkezőt.

Ha helyesen élsz,

És lelkedben nem félsz,

S a haláltól ne félj barát.

Bízz hát a jóban,

Az isteni szóban,

Valaki vár odaát.

OTT KELL EGY SZÓ

Ott, hol a téli, holt éjben sírnak a lelkek.

Ott, hol a napégett síkon sírt ünnepelnek.

Ott, hol a dzsungeli ködben a szívek törnek.

Ott, hol a könnyes szemekre hamut söpörnek.

Ott kell egy szó!

Ott, hol a gettók utcáin egy átok a színed.

Ott, hol a gyűlölet hangjai tépik a szíved.

Ott, hol a kábítószert fiatalok adják.

Ott, hol gyermekeiket anyák megtagadják.

Ott kell egy szó!

Ott, hol csak papíron köttetnek létek.

Ott, hol a gyermeked megszülni vétek.

Ott, hol egy újszülöttet kutya lel zsákban.

Ott, hol az étel a semmi a szádban.

Ott kell egy szó!

Ott, hol az élőnek a léte is átok.

Ott, hol a sírnál nem állnak barátok.

Ott, hol még sírnak, és hullnak a könnyek.

Ott, hol az új bűnre újabbak jönnek.

Ott kell egy szó!

S ott kellesz Te, hogy szóljon a szád,

S az élő halottért szálljon imád.

S ott kellesz Te, hogy ott legyen Ő.

A mindent fenntartó, élő erő.

S ott lesz a Jó!

A FÉNY NÉPE

Sírnak az éjben az angyalok,

Hol egy elveszett nép andalog.

Volt valamikor istene, Rég.

Erről mesélnek az ősi regék.

Elmúltak régen azok az évek,

Amikor ők is boldogan éltek.

Hol megszületni nem volt hiba,

S lélektől égig szállt az ima.

Mikor még látták értelmét a létnek,

S örültek annak, ha mások is éltek.

Boldogan rohantak az éjben ők,

A nappali fénynél most rettegők.

De dal csendült, s tört a némaság,

Elfújva égett föld szagát.

Az elhagyott földeket borítja csont,

Hol az elveszett élő a létért sikong

Hallgasd a dalt, mit lehel a nép.

Szíveddel érezd az égi zenét.

Figyeld a ritmust, a mennyei dalt,

Mit százakon át a lelkünk rivallt.

A dalt, ami száll az éteren át,

Átölel létet, bölcsőt, imát.

Hallgasd a dalt, mely érted eseng.

Mit angyalok boldog, szent kara zeng.

Hallod a dalt? Mi lelkedben ég?

Ne mondd neki sose azt, hogy: elég!

Örülj, hogy lobog. Hadd égessen el!

Egy szikra a máglyát gyújthatja fel!

LEGÁLIS GYILKOSSÁG

Egy szétszaggatott szív az, ami kitölti a teret.

Az ember lenne az oka, aki ez ellen tehet?

Senkinek sem ártott az a széttépett élet,

Az a szerencséd mindössze, hogy azt nem te éled.

Nem hallottad még azt, ahogyan recsegnek a bordák,

Amint megtámadják őket gyilkos vákuum-hordák.

Ahogy elhalnak a lábak, mik tarthatnának egy testet,

S a kis szemek nem csodálnak csillagfényű estet.

Nem nevethet az az arc, mit tönkretesz egy gyilkos,

S hol máskor létet mentenek, az gyilkosságtól nyirkos.

Megérdemli ő azt, hogy összetöresd a szívét?

Miért fizetsz fájdalommal annak, aki nem vét.

Egyetlen hibája csak, hogy ő is élni szeretne.

Mit nem tennél meg a létért, ha csak halni lehetne?

Menekülve a halál elől felúszna a szívedig.

Mozgatja az életösztön. Bár az hajtana téged is!

Darabokra széjjeltépni miért hagyod gyermeked?

Hol marad az anya-ösztön? Nem érzed, hogy kell neked?

Nem akarod azt hallani, ahogy azt mondja: „Szeretlek!”?

Vannak, akik hallgatnák, ámde semmit sem tehetnek!

Ne csinálj magadból Istent, nem vagy több, mint halandó.

Hidd el, minden, amit teszel, mindörökké marandó!

Neked hogy tetszik az, amikor megmondják mit tegyél.

Ha egy reggel eldöntenék, legyél avagy ne legyél.

Mikor azt mondják: „Nincs tovább! Eljött az a pillanat.

Holnap reggel meg kell halnod, de most álmodd álmodat.”

Volt valami okod arra, hogy elvetesd magzatod?

„Szabad” akartál maradni? Figyeld azt az állatot,

Mely anyaságban leköröz, és szeretetben példakép!

Ember vagy, ki értelmeddel elöl jársz, egy példaképp!?

 

A TALÁLKOZÁS UTÁN

Köszönök mindent, köszönöm szépen!

Tudom, nem érdemeltem én,

Megpróbálom elmondani néked,

Mit érzek szívem rejtekén.

Nem vagyok méltó utálatodra,

S te szívembe szállsz, úgy szeretsz.

Nincs ember a földön, aki megmondja,

Miért pont velem tetted ezt.

Azt vártam tőled, hogy elzavarj,

És te átölelted lelkem

Mellőled kerget el a zaj,

Pedig nincs hová mennem.

Nem érdemlem, hogy hozzám szólj,

S te mesét mesélsz nékem,

Hogy mélységembe lehajolj,

S te felemeled létem.

Nem merek fordulni hozzád,

S te szemeimbe nézel.

Félek, megutálod szolgád,

De csókoddal igézel.

Tudom, nem hagysz engem el,

Bár elhagytalak Téged.

Mondd, értem is könnyezel?

Hull lelkemért véred?

S ha egyszer majd megtudom,

Hogy megérte-e élnem,

Végy karjaidba az úton,

S dúdolj egy dalt vélem.

ELMÚLT EGY ÉLET

Elmúlt egy élet, és vége lett egy dalnak,

S a hozzád tartozók már csak egy biztatót akarnak!

Mondd meg, miért élünk, hogyha nincs célja a létnek?

Lehet így egy szikrányi értelme az egésznek?

Az ima, és a bánat, meg a fájón sajgó lélek…

Mondd, a halál után ezek már semmit sem érnek?

Egy elhaló szó az, ami Rád emlékeztet minket,

És megpróbálja betölteni üres lelkeinket.

Az elégő fényképek, és egy gyorsan múló emlék,

Ami figyelmeztet arra, hogy mily közel van a nem-lét,

S te akármit is teszel, egyszer utolér a végzet!

Itt az idő, hogy a világot másabb szemmel nézzed!

Idilli a látszat, minden csupa szépség:

Fehér fogak, szeretet, igazság és egészség.

Boldog családok néznek a poszterekről le, rád,

Mutatják, hogy egy a lényeg: ?A pénzedet imádd!

Vegyél meg most mindent, kell ez neked! Érzed!

A világ szörnyűbb oldalát fél szemmel se nézzed!”

A feladatod itt, e földön, hogy TE legyél boldog?

„Az sem baj, ha haldoklóknak ruháit te hordod!”

Ha eltaposol valakit? „Sose nézd az arcát,

Hisz’ így vívja mindenki a mindennapi harcát!”

Abszolút nem fontos, hogy rossztól boldog a lélek?

„Az a fontos, hogy életed boldogabban éljed!”

De mit látsz a világból, ha rengeteg a pénz?

Semmit, mert a tárcától nem látszik az egész…

Akármit teszel is, nyitva marad kezed

Akkor, mikor lelked sóhajtva kileheled.

Semmit sem vihetsz át! Mindened marad itt!

Senki sem visz magával semmit, csak a tetteit!

Azt, hogy mit csinált, és azt, hogy azt miért.

Hogy hányszor tette azt, és hogy az mit ért.

Neked is el kell mondanod, miért voltál olyan.

Lehetnél jobb is! Csak azt nem tudod, hogyan?

A megoldás ott van benned, a lelkedbe vésve.

Csak ne csukd be szemeid a másik emberre nézve!

Vedd észre benne a Mindörökké Élőt!

A segítségedre várót, az Örökké Remélőt!

AZ ANGYAL

Az emlékeket nem őrizhetik képek,

És nem tarthatja őket fogva a múlt.

Az ilyenek igazán szíved mélyén élnek,

Hol mindaz, mi jó volt, az nem elavult.

A jövődet sem őrizheti álom,

Ha nem küzdesz érte, nem lesz igaz!

Ne mond soha azt, hogy: ?Nem találom!�.

Ha csak érinted, az már egy vigasz.

Mindig jön egy angyal, ki megmutatja néked,

Merre találod a legjobb utat.

Csak akart jobbá tenni e létet!

Légy� te az első, ki némi jót mutat.

Oly szép ez a világ, ne csak a rosszat vedd észre,

A fontos dolgokat nem itt leled.

Csak hívd az angyalt, ő nem vezet félre,

Hanem elindul az úton veled.

Hívd csak őt bátran mindig, mikor fáj,

Hogy senki sincs, aki segítene.

Hívd az angyalt, ki csak reád vár,

Kinek a te szíved a mindene…

AKIK ÖRÖKKÉ ÉLNEK

Az igaz édesanyák, mindörökké élnek,

Szemeik csakis nekik maradnak meg szépnek.

Emlékük nem vész el: megőrzik az álmok!

Minden tettük égő, útjelző zsarátnok.

Lehet, nem ismered, de ő szült meg téged,

Nem is mesélt soha neked szép meséket,

De az, hogy elvállalt � bár lehet, elvetett �

Meghatározhat a földön egy életet.

Esélyt adott neked! Happy Enddel zárjál!

Legyen fontosabb lelked mindenki másnál!

Ne csak azt lásd, mennyit szenvedsz! Vár rád az ég!

Földi, avagy örök öröm? Nem semmiség!

A kérdés ez: ?Melyik kell?� és te vagy a tét.

Örök világosság vár, vagy örök sötét!

Itt a lényeg, és nem ott, hogy el ki dobott!

Dönts! Élet, vagy halál? Ablakon kidobott

Idő minden perc, amíg nincs meg a válasz!

Rajtad édesanyád szeme! Gyerünk, válassz!

Hadd örüljön, hogy a Menny vár. Nem tévedett.

Nem a Sátánnak szült egy újabb életet.

Dönts hát jól, és őt mindig szeretni fogod.

Áldani fogsz minden egyes pillanatot!

Esélyt adott neked egy sokkal jobb létre,

Ha erre rájössz, azt veszed észre,

Hogy nincsenek gondok, mert túllátsz a léten!

Mosolyod ég lelked minden szegletében,

Mert tudod, hogy az hal meg, aki nem remél,

S azt is, hogy egy édesanya mindörökké él.

ANYA

Nem tudom visszafizetni, amit eddig kaptam!

Ezért hálát adok érted minden pillanatban!

Az az igazi anya, ki többet ad, mint amit kér.

Köszönet néked mindenért, amit értem megtettél!

Próbálom visszaadni ezt hatalommal és pénzzel?

De mikor ily bolond vagyok, azt kegyesen nézd el,

Tudod, úgy, ahogyan megtetted már oly sokszor,

Mikor hibáztam, vagy rosszat szóltam és rosszkor.

Nem érdemellek meg, néked jobb gyermek járna,

De én jutottam néked, és te nem hagytad magára

Azt, kit a világ nagyon sokszor ellökött magától.

Csak melletted tudtam igazán nagy lenni és bátor.

Te vagy nékem a csillag! Te vagy nékem a minden,

Mária boldog mosolya, a kezem fogó Isten,

Aki mellettem virrasztott, ahányszor lázas voltam,

S akkor is, mikor tévelygőn messze kóboroltam.

Nem tudom visszafizetni, amit eddig adtál,

Boldogan sírok azért, mert eddig megmaradtál

Itt a földön mellettem, és ott leszel fenn, az égben,

A földön túli boldogságtól lángoló messzeségben.

Nem tudom visszafizetni, inkább csak szeretlek,

Ez az, amit az emberek mind-mind megtehetnek.

Édesanyám, köszönök minden egyes csókot?

Fogadd el tőlem e gyarló, botladozó bókot.

Ez minden, mit adni tudok, szeretetem és a hála,

Gyermekednek Isten elé szálló hő imája,

Ami nem ismer távolságot, nem ismer határt,

Csak szeret, szeret, minden áron, minden időn át? 

IDŐVEL

Mikor már lesz sok barátod,

Idővel te is belátod:

A lét nem akkor szép, ha hosszú,

S nem teszi édessé a bosszú.

Idővel, korral haladva,

Nemet mondva sok kalandra

Rájössz, rövid léted úgy jó,

Hogyha szívedhez is méltó.

Nem gondolván semmi mást,

Nem keresve a hibást,

Elfogadva, mit ad a Sors.

Ha Előtte meghajolsz,

Akkor lesz csak szép az élet.

Mikor szavad semmivé lett,

S rólad emléked mesél,

Álmainkba be-betér,

S van, ki érted hálát adjon.

Érted mindent megtagadjon,

ADJ CSAK EL MINDENT

Adj csak el mindent! Add csak el bátran,

Nálad már nagyobb vesztest is láttam.

Hidd el, e sorban nem te vagy az első,

Kiknél nem számít semmit se a belső.

Adj csak el mindent! Lelked és léted,

De ne várd soha, hogy egyszer megérted,

Miért vagy, voltál, és vár rád a holnap.

Nyugodj csak bele: egyszer elhantolnak!

Adj csak el mindent! Jövőd és anyád,

Ne sírj azon, hogy csak rossz vár reád,

Mert mit érdemel az, ki semmit se tesz?

Semmit! Hidd el hát: oly felesleges ez!

Adj csak el mindent! Lelked, gerinced,

Húsodból véred, bőrödről inged,

Mert sokkal többet ér a szer és a tű?

Ugye, az élet milyen egyszerű?

Adj csak el mindent! Istened, néped,

És egyszer majd talán te is megérted:

Hogy milyen őrült az, aki nem remél,

S van, ki csak létezik, és van, aki él!

Adj csak el mindent? Minek az néked!

Add csak el magaddal együtt a léted?

Adj csak el mindent! Legyél egy állat?

Nem találsz majd szánandóbbat nálad!

Az én miatyánkom

Ments meg Uram! 

Ments meg Uram, 
Ments meg!
Régi erőm,
Fényem már 
Nincs meg.

Rögökbe kapaszkodom. 
Tegnap a holnapom. 
Segíts elengedni a múltat!
Tedd élővé a holtat! 

Mikor arcod nevet 

Mikor arcod nevet,
Érzem, Isten szeret

Az Isten bankja 

Isten talentumot annak ad, 
Ki adósa nem marad. 
Kamatoztatja kölcsönét, 
Boldoggá teszi Istenét. 

Részvényesei az isteni banknak 
Mi mindnyájan vagyunk, 
Kölcsönnel, kamattal 
Mind gyarapodunk

 
Kérés 

Istenem kérlek, 
Adj éltet, vagy holtat.
A kettő határán 
Ne érjen a holnap. 

Legyen bármely, 
Elfogadom bátran, 
Ha azt kell, megyek, 
Szedem a sátram.

 
Menny és Pokol 

Míg mennyre vágysz, poklod is van,
Csak akkor léssz halhatatlan, 
Ha szívedben nyugalom van.
 

Tarts ki

Mikor a szemeidet kimarta a só, 
Amikor már semmi sem jó, 
Csak sajognak a sebek, 
És kábultan nézed az eget.

És nem jön se vigasz, 
Sem segítség, 
Örök társad marad 
Az őrjítő kétség. 

Kergetőzik benned 
Ezer miért, 
Mindent megadnál 
Egy perc nyugalomért. 

Mikor Isten sincs, 
Vagy fényévekre van, 
S el sem hiszed, hogy
Voltál gondtalan.

A megváltás, a hajnal
Ekkor van közel, 
Csak tarts ki, 
A siker nem marad el. 
 

Odaát 

Kihez könyörögsz majd 
Kegyelemért, 
Amikor egyszerre leszel 
Bíró és elítélt?

Szivárvány országban

Szivárvány országban 
Sohasem lesz bánat
Gond és kétség ott
Nem lakja a házat

Onnan visszanézve
Másnak látjuk éltünk,
Se jónak, se rossznak,
Csak azt, ahogyan éltünk.

Mily fájdalom

Mily fájdalom kell,
Hogy a szív így jajduljon, 
Mily hatalmas erő, 
Hogy a kín elmúljon. 

Isten mutatkozik, 
Minden érzetünkben,
Egyek vagyunk mind,
Ha tudjuk, ha nem.
 

 
Many river to cross

Sok folyón átkeltem, 
Mégsem lelem a helyem.
Mondd mi vár rám még
Mikor fog várni az ég? 

 Meddig sodródom zátonyok
És éles sziklák között?
Mikor érem el a 
Végső kikötőt? 

Megtört testemmel
Kábán ballagok
Oda sem figyelek
Hogy merre haladok.

Eljön majd a perc, 
Ehhez kétség se fér, 
Mikor a felkelő nap, az
Örök hazában ér.

Dobog a szív

Dobog a szív, feszül a húr,
Egy kéz a magasból lenyúl. 
Isten az, ki sorsot igazgat,
A bölcs hisz, remél, és hallgat. 
 

Döntéskor

Igen vagy nem, 
Ez itt a kérdés,
A téttől szívünkbe
Mar a kés. 

Ne nyomasszon,
Hisz nincsen tét
Isten vezeti
Mindünk életét.

 
Gondok idején

Kártyánkat Isten keveri,
Léptünket ő ügyeli.
Mi most fáj,
Gyógyír leszen,
Ha szívünk,
Szívében pihen. 

Nehéz időszak

Fáj most a lét,
Jajgatom énekét. 
Tanúm az Ég,
Lelkem már elég. 

Csőrök csattognak,
Húsomba vájnak.
Mikor lesz vége
A lelki apálynak? 

Szavam Istenhez kiált,
Miért gyötri a lét fiát?
Keze most felemel,
Szívem a szívében ver.

De profundis

Mélységből kiáltok Uram,
Poklok poklát járom,
Csak te tudhatod
Ki az igaz párom. 

Testem kerékbetört,
Lelkem sír, s remeg
Tudom, szereted
Fenyített gyermeked.

Jób derűjével
Áldj meg Uram engem,
Ne a keserűség
Okozza a vesztem!

Tell me there’s heaven

Mondd hogy van mennyország,
Mondd hogy tényleg igaz,
Mondd hogy egyszer elmegyünk
S lelkünkben nem nő már a gaz. 

Nem tép többé a fájdalom,
Nem csorog szemünkből a könny,
Mindenki szeret mindenkit, 
És nincs több közöny. 

Mondd hogy van az ország, 
S egyszer oda elutazom, 
Nem nyom már a mai baj, 
A reményből táplálkozom. 

 
Miért történt? 

Mi, miért történik velünk,
Mikor, ki fogja meg a kezünk? 
Isten noteszából sorsod
Főként utólag olvasod. 

Bízz inkább abban, hogy,
Bölcs, szeret és figyel, 
Ha bajba is enged,
Sosem hagy el. 
 

Mondd Istenem

Miért fáj testem, lelkem?
Kegyedből ki miért estem? 
Hová bújhatok önmagam elől? 
Hogy lássam, életem fája kidől.

Repülnének villásszárnyú fecskék,
Kik a világba halálhírem vinnék. 
Megszabadult, ki raboskodott,
Életre kelt, mert már halott. 

Fokozatok

A sötétségen átvetül a fény
Gondot legyőz a remény.
Erőt ad és táplál a hit,
A legjobb szeretni valakit. 

Kérdések

Kísértés démonok, 
Félelmek, rémálmok.
Könyörgés, könnyek, 
S egy picit könnyebb.

Miért e próbák, 
Mire edzed fiad? 
Ki lesz majd,
Ki végül megmarad? 
 

Derűsen

Derűsen hullatom vérem, 
Arcom könnyben mosolyog
Láncomat kezemen érzem, 
Mégis szabad vagyok.

Gyengeségben hatalom, 
A rabság felszabadít
Cipeld barátom kereszted,
Ha ellököd, agyonlapít.

Ami ellen harcolsz, 
Arra száll az erő
Titok, de elmondom,
Ki vesztes, az a nyerő.

Mondj igent mindenre,
Ha nemet szólsz, arra is, 
Magad leszel a rózsa, 
S nem szúr a tövis. 

Melyik a szent eszme?

Tedd a jót, 
Kerüld a rosszat,
Bár élted így
Sem lesz hosszabb.

Áldott, ki ezt
Nem teszi, 
Szemét jó, s
Rossz fölé emeli.

A rózsa illata
Nem válogat,
Az eső sem
Kivételez.

A Nap minden
Emberre süt
Kezed erre 
Simít, arra üt.

Széles a kapu
Min sokan bemennek
Jón s rosszon 
Ítélve szenvednek.
 

 Arany betűkkel

Arany betűkkel
Írjátok az égre
A világ világa
Eljön hozzánk végre

Legyen a szíved
Egy meleg jászol
Hol Krisztus lelke
Majd él és ápol.

Hozsanna néked
Drága Mesterem,
Neked köszönöm
Újult életem!

Imára fakad ajkam
Nyelvem botor dadog
De Te úgy is érted,
Hogy mit gondolok
 
Fogadj be jászladba
Úgy bújnék melléd
Nálad jobban engem
Senki meg nem véd.

Lakást vesztek abban
Ki szerető lélek,

Oldal: Istenről,istenhez,vallásos versek...
Versek és gondolatok... - © 2008 - 2024 - versek-gondolatok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat