Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed,fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Nől a dér,álom jár
Nől a dér,álom jár,
hó kering az ágközt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is ládd,én is ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött,ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben,mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín,kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban,
fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék,csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
Eljött a szeretet ünnepe
mikor a legfontosabb a
boldogság és a béke.
A szeretet kibújik minden
szívből, és boldogság árad
minden ember lelkéből.
Váljon valóra minden álmod
Boldog Karácsonyt Kívánok!
Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,
egy szerető ölelésre,
Szent Karácsony estéjére.
Lelkem mélyén itt legbelül
őrzöm felejthetetlenül,
régmúlt karácsony emlékét,
meleg otthon békességét.
A gyertyaláng hangulata
szívem most is simogatja,
gyermekkori üveggömböm
karácsonykor még rám köszön.
De nem virít a jégvirág,
elolvadt az álomvilág,
kályhacsőben szél nem fütyül,
kályhánk heve régen kihűlt.
Csillagszóró száz szikrája
öröm táncát sziporkázva
tovatűnt, - úgy mint az élet,
egy perc alatt semmivé lett.
Amióta Ti nem vagytok
a lelkemre jégcsap fagyott,
és ha enged szorítása,
nyelem könnyem, - más ne lássa.
Sétálok az utcán, majd felnézek az égre,
megdobban a szívem e csodálatos szépre.
Fénylő csillagok és óriási hópelyhek,
szebbé varázsolják a karácsonyi ünnepet.
Olykor szomorú vagy és lehajtod a fejed,
csak nézz fel az égre és érezd a meleget.
Azt a meleget, mely körülveszi a szívedet,
azt a meleget, amit úgy hívunk, szeretet.