Hárpia:ÁLOM
Ülök egy padon s nézem az égen a csillagokat,
az egyik egyszer csak lenyúl értem s magával ragad.
Az üveg kicsúszik a kezemből és lefelé zuhan,
még hallom ahogy a földre leér és darabokra robban.
Aztán átölelem a csillagomat,furcsa de mégse félek,
valami hatalmas nyugalom az amit most belül érzek.
Látom ahogy ez a hatalmas nagy világ eltörpül alattam,
a lámpák fényét a házak szélét a betondzsungelban.
Aztán olyan magasra szállunk fel ahol csak a madarak szállnak,
hol az angyalokon kívül minket senki más nem láthat.
Életemben először érzek értelmet a mának,
a pillanatnyi boldogságnak a lélek halk szavának.
Mi már többször súgta a Földön nekem,hogy fontos a nyugalom
és most elértem a teljességet és önmagamat uralom.
Soha nem akarok visszatérni a zajos koszos földre,
angyal akarok én is lenni s itt maradni örökre...
De akkor hé te!Ébresztő fel,meg ne faggy itt nekem!
Felnézek s a parkőr arcát látom előttem.
A borosüveget szorosabban magamhoz ölelem,
felnézek s a csillagok helyett a Nap süt felettem...
De majd újra eljön az élyszaka s én újra láthatom,
mert biztos,hogy ma is eljön értem a drága csillagom.
Újra fel kap és magával visz az angyalok közé,
puha felhő szárnyakon repít felfelé.
Ma újra eljön az élyszaka s én újra láthatom,
mert biztos,hogy ma is eljön értem a drága csillagom.
Újra felkap és magával visz az angyalok közé,
puha felhő szárnyakon repít felfelé...
Világvége
Valaki lekapcsolta a villanyt és sötétbe borult minden,
eljött a világ vége én is nehezen hittem el...
hogy valaki lenyom egy gombot és halkan valamit mondott
amit maga sem értett tisztán mikor a teste hamuvá omlott.
S lett nagy csodálkozás,mikor a nem várt hatás bekövetkezett
s mi némán néztük az utolsó robbanást...
és üres lett a Föld és nem volt rajta élet,
így érte meg az emberiség a dicső,gyönyörű véget.
S újra csend honol a fekete bólygón csak néhány angyal ül némán egy felhőkarcolón.
Már nem lesz folytatás már nem lesz semmi más,
mert rajtunk kívűl túlélő nincsen senki más.
Már nem lesz folytatás már nem lesz semmi más,
mert rajtunk kívűl túlélő nincsen senki más.