Sok gondolat kavarog fejembe,sok leíratlan fájó emlék.

 Fülledt nyári éjjeleken néha-néha szívembe markol valami,

valami mi fáj és éget...talán a hiánya valaminek,

talán az elveszett évek mit pótolni már nem lehet.

Még most sem vagyok elég bátor,hogy nyíltan szavakba foglaljam azt

amit hátrahagyva,túllépve zártam szívem egyik legkisebb zugába...

 

Sokszor érzem azt,hogy nem ide tartozom,

gondolatom messze száll s honlétem kutatom.

Sokszor bolyongok az utcákon élyszakák idején,

mikor már minden csendes s nem bántja szemem a fény.

Valami űz-hajt s nem tudom mi,

akár a filmekben szállni,repülni szeretnék.

Valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába,

érzem,hogy valaki hív az élyszakában.

De hiába futok a jónak hitt irányba

mert nem vár sehol senki...mindhiába...

Sokszor érzem azt,hogy nem ide tartozom,

nem itt van az én hazám!...kárhozott lélek vagyok...

Szinte meg van mindenem,boldog még sem tudok lenni,

mert ha leszáll az éj engem hajt a vér...

Mennem kell,kutatnom-keresnem de nem tudom mit,

s ez így lesz talán még dobog bennem a szív!

Álmaim is nyugtalanok,mert folyton egy valakit várok,

tisztán látom arcát s érzem az illatát,

de ő nem él!!!Még sohasem láttam,

csupán álmaimban van jelen...félek-reszketek...

Megbolondultam?

Nem-nem hiszem...

 

 

 

Oldal: versek
Versek és gondolatok... - © 2008 - 2024 - versek-gondolatok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat