A Balaton tükrén

A Balaton tükrén táncot jár a szél,

régi szerelemről suttogva mesél.

A kedves emlék mindig visszajár,

mikor eljön újra a tündöklő nyár.

 

Tarajos a hullám a fodra fehér,

sötét hajam lassan belepi a dér.

De a szívem most is valakire vár,

jöjj vissza még egyszer régi,boldog nyár!

A lehulló falevelet

A lehulló falevelet sodorja a szél is,

két kis árva levél vagyunk babám te is én is.

S ha valahol valamikor nagy-nagy vihar támad,

csak az Isten tudja meddig maradhatok nálad.

 

Márpedig a vihar nálunk de gyakor vendég,

egyszer téged el is vihet ha én nem is mennék.

Vonj magadhoz szorosabban ölelj által rózsám,

olyan vihar nincsen ami visszasodor hozzám!

A vén cigány

Zöld erdő mélyén,kis patak szélén párjával csendesen él egy cigány.

Vén öreg ember,nótája nem kell,senkinek sem kell a nótája már.

Szép tavasz járja ,zöld a fa ága, a kis galamb vígan turbékol a fán.

Ősz feje kábul,a szíve kitárul s párjához így szól a rokkant cigány:

Hol van a hegedűm párom?Tavasszal minden vidám,a

Városba elmegyek máma,én az öreg cigány.

Egyszer még hadd muzsikáljak,szívemből úgy igazán...

Szeretném elmuzsikálni:Él még a vén cigány,öreg cigány,az ősz cigány.

 

És a vén ember,eltipeg csendben,hóna alatt a kopott hegedű.

Alig tud járni,lábain állni,mégis szívében ott él a derű.

Városba érve,fáradtan lép be egy csillogó fényes terem ajtaján.

Vére fellobban,a szíve megdobban s középre tipeg a rokkant cigány:

Nagyságos uraim kérem,nem tudom ismernek e még?

Könyörgöm én sokat húztam valaha réges-rég...

Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből,úgy igazán!

Szeretném elmuzsikálni:Él még a vén cigány!Öreg cigány az ősz cigány!

 

Csend lett egy percig s így szól az egyik:

Jó uraim mulatunk ma ugye?

Nyissanak ajtót,ezt a vén rajkót látni szeretném,repülni tud-e?

Ugrik a pincér,hisz pénzt kap a viccér

kint van az ember és kész a hatás!

Jó öreg párja már halva találja s beszól az anyó:Urak jó mulatást!

Nem muzsikál sohasem már,csendes lett a vén cigány.

Erdőben alussza álmát,vadgalamb búg a fán.

Öreg,vén anyóka sírját virággal díszíti már,

Galambbal sírva dalolja:Élt egyszer egy cigány,öreg cigány...a vén cigány...

 

Ahogy én szeretlek

Ahogy én szeretlek,nem szeret úgy senki,

ahogy én csókollak,nem csókol úgy senki.

Így sohase vártak,így sohase kértek,

így még nem szerettek soha-soha téged.

 

Minden virág az én szerelmemből nyílik,

s ez az én szerelmem elkísér a sírig.

Minden nóta az én bánatomat zengi...

ahogy én szeretlek,nem szeret úgy senki.

Akácos út

Akácos út,ha végig megyek rajtad én,

eszembe jut egy régi szép regény.

Nyáreste volt,madár dalolt a fán,

s ott kóborolt,csavargott egy cigány.

Megszólitám:De jó,hogy megtalállak itt,

a legszebb lány,tudod-e hol lakik?

Ott arra lenn,túl az akácsoron,

ma este még egy ház elé osonj!

Egy ablaknál állj meg cigány,

úgy muzsikálj,hogy sírjon az a szép leány.

S olyan legyen mint egy szerelmi könnyes vallomás,

de csak csendesen,ne hallja senki más.

 

Az éjmadár átsuhan a városon,

éjfélre jár s én az utcát rovom.

A holdsugár deres hajamra süt,

hideg,sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég más asszonya lett a lány,

de a dal még fülébe cseng talán.

Én Istenem a múlt,hogy elszaladt,

és énnekem csak egy kis dal maradt.

Te csak dalolj,kacagj,nevess,

enyém a könny,számomra úgy sincs más öröm,

s attól se félj,hogy a kacaj szívemen üt sebet,

csak a csóknak élj s kacagj ki engemet!

/Ez a nóta sok emléket hordoz magával számomra,mert ez édesapám kedvenc nótája s igen egykoron sokat énekeltem vele ezt a dalt.../

 

Aki nekem mindenem volt

Aki nekem mindenem volt,sose legyen senkije,

s amitől a legtöbbet vár ott ne vigye semmire.

A szívében gyűljön össze a sok rossz mit rám hoott...

aki nekem mindenem volt,százszor legyen átkozott.

 

Aki nekem mindenem volt,egyszer tudjon hinni még,

koldus legyen a hitével s rabolják meg a szívét.

Amikor már szíve felé egy új szív se intene,

kárhoztassa az Isten,hogy én legyek a mindene.

Annak aki feledni tud

Annak aki feledni tud,azt mondják az élete is könnyebb,

azt mondják az ilyen ember soha senkiért nem ejt könnyet.

Ki tudja,hogy mi az igaz ki tud másnak a szívébe látni?

Ha az a szív szólni tudna sokkal többet mondana mint bárki.

 

Annak aki feledni tud,akit nappal mosolyogni látnak

hiába megy jól a sora,este mégis vendége a bánat.

Azt mondják az idő gyógyít,minden rosszat segít eltemetni,

de ha holtig tagadjuk is egy valakit nem tudunk feledni.

Az akinek bánata van

Az akinek bánata van,minden reggel könnyes szemmel ébred,

én is azért sírok annyit,mert feledni sose tudlak téged.

Felcsendül a hangod bennem,azt hiszem,hogy itt vagy velem hosszú éjszakákon,

pedig csak a képzeletem repít feléd színes lepkeszárnyon.

 

Hulldogálnak a hópelyhek,körülöttem megdermed az élet...

s én még most is azt hiszem,hogy az új tavasz visszahoz majd téged.

De te nem jössz vissza többé,nem nyílik több virág nékem odakünn a réten,

boldogságra vágytam egyszer,és a bánat lett az osztályrészem.

 

Az én ajkamról már

Az én ajkamról már ellopták a nótát,

mikor bánatom volt azt is kigúnyolták.

Én az életemnek könnyes vándorútját oly egyedül járom,

itt hagytak az álmok virágokba borult tavasz éjszakákon.

Nyílhat ezer virág egy se kell már nékem,

várhat ezer csók is,nem érdekel mégsem.

Csak az az egy hűtlen,akit úgy titokban most is visszavárok,

aki miatt engem tavasz éjszakákon itt hagytak az álmok.

Oldal: Szép magyar nóták,még verseknek is beillenek:)
Versek és gondolatok... - © 2008 - 2024 - versek-gondolatok.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat